Szerb Antal: Tormay Cécile.
Nyugat, 1937. 5.
Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Első novelláskötete már 1900-ban megjelent, de első sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek között c. regénnyel, és az a műve, amelynek népszerűségét köszönhette, A régi ház, 1914-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapvető, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követője volt; és «nyugatos» volt művészi szándékának mélyén is, a művészetről alkotott víziójában.
A teljes szöveg Pdf-ben olvasható »
Thurzó Gábor: Tormay Cecile halálára.
Katolikus Szemle, 1937. május
Pesti nagypolgári családból indult el Tormay Cecile pályája, német eredetű és német kultúrájú patríciusok közül, és a századvég firenzei és francia irodalmi szalonjain keresztül jutott el a nemzeti kötelességeit fölismerő író felelős irodalompolitikai és társadalmi állásfoglalásáig: ritka szép élet és kiváltságos írói pályafutás. Említik róla, hogy kislány korában inkább játékos, mint komoly, inkább gyermek-fölhevülésű, mint felnőtt célkitűzésű fogadalmat tett, nevezetesen azt, hogy megbecsülést szerez asszonyi voltának és nevét sok férfi kortársa fölé emeli a külföldön is.
A teljes szöveg Pdf-ben olvasható »
Lesznai Anna: Emberek a kövek közt: Tormay Cecile regénye.
Nyugat, 1911. 6. 598-599.
Mélyen asszonyi könyv a Tormay Cecile könyve. – Ez minden bája, varázsa, szépsége és gyengesége. – Nagy idegenségekről, komor hatalmakról kéne szólnia – áthidalhatatlan akadályok, elkerülhetetlen sorsok történetének szánta az írója. És szép meleg ének lett belőle arról, hogy milyen édesek a percek, melyekben gátak lehulltán, megjön az összeolvadás gyönyörűsége, arról, hogy sziklák közé ékelve milyen napos, hajnali gyepesek bújnak meg. Emberekről vagyon szó, kiknek fejletlen őslelke egyszerű alakú hegyek módján, sötét sziluettekként kéne, hogy rajzolódjék, véres alkonyati hátterükre. – De csodás véletlen, vagy nem is ez – de asszonyi játékos varázslat folytán egészen mást látunk. Japáni kecsességgel és pontossággal megrajzolt pillanatokat – leheletszerű, más szem előtt elsikló érzések élesen megvilágított, vetített képét.
A teljes szöveg Pdf-ben olvasható »
Horváth János
Tormay Cécile: Emberek a kövek között
Regény, Budapest, Franklin-társulat, 1911. 240 l.
Tormay Cécile: A régi ház
Regény, Batthyány Gyula gróf rajzaival. Budapest, Singer és Wolfner, 1914. 259. l.Budapesti Szemle, 1916. máj. (473. sz.), 310-16.
Tormay Cécile-nek már első regénye némi feltűnést keltett, s aki akkor biztató folytatást várt, az érdeklődve vehette kezébe a szerző új könyvét. A két regény együtt már határozott vonásokkal szabja meg Tormay Cécile írói jellemképét, s ami annak idején csak egy eredeti regénytárgynak, témaötletnek tetszett, az most már másodmagával komoly probléma gyanánt tűnik fel, mely huzamosan foglalkoztatja e számottevő tehetségű s érett értelmű írónőt s újabb és újabb megoldásra és művészi kifejezésre ösztökéli. Nem afféle közönséges, szórakoztató, vagy művészkedésre alkalmat nyújtó regénytárgyak az övéi: az életben adva lévő nagy kérdések azok, magyarságunkat is érdeklők; s ez a tárgyalásban nyilvánuló s komolyságra valló írói ambíció az, amit mindjárt bevezetőül illik elismernünk.
A teljes szöveg Pdf-ben olvasható »
Hankiss János: Tormay Cécile középkor-hangulata.
Debreceni Szemle, 1934 november
Tormay Cécile-ről többször is megállapítottuk, hogy a „tárgyak életének” legnagyobb magyar hitvallója, — de anélkül, hogy perszonifikált Természete elnyomná a regény hőseit és eszméit. Költő, akinek gazdag ihlete egyre remekebb dinamikával bűvöli körénk az életet, az alig-életet, az életen túlit; de az ömlékeny líra lamartine-i hibája: a szétfolyó kontúrok, a határozatlan kifejezések, a fölöslegek, a formátlanságok nélkül. A nagy költő nagy művész is és most, amikor alapos előtanulmányok után (mindnyájan emlékszünk a magyar Legendáriumára) a középkor ízes nedvekben oly dús nyelvébe is belemártogatta tollát, Buda Halála Arany Jánosa mellé emelkedett.
A teljes szöveg Pdf-ben olvasható »
„Tormay Cécile fordítása remek. Stílművész munkája. Méltó a nyelve a csodálatos emlékű szöveghez.”
Móricz Zsigmond Tormay Cécile Kis magyar legendáriumáról
Móricz Zsigmond: Kis magyar legendárium. Tormay Cecília fordítása – Kapisztrán-nyomda, Vác, 1930.
Nyugat, 1930. 15. sz.
Tormay Cécile lefordította az eredeti latinból Szent István királynak nagyobbik és kisebbik legendáját, Szent Imre herceg legendáját, Szent Gellért életét és Szent István királynak intelmeit. A Jegyzetek szerint ez gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter ötlete volt s ugyanő vállalta az áldozatkészség feladatát.
Különös mulasztása a magyar kultúrmunkának, hogy ezek a legendák, valamint történelmi ősiratainknak túlnyomó része, kilencszáz év alatt nem kerültek magyar nyelvre s így a magyar olvasók nem is tudhatták s nem is tudhatják mi az, ami a múltunkat egyáltalán megadja. A magyar szeret azzal fényeskedni a zöld és a fehér asztalnál, hogy ezeréves nép vagyunk, és történelmi múlt lelkesít bennünket. A valóságban kevés nép van Európában, amelyik kevesebb komoly munkát fordított volna múltjával való foglalkozásra.
A teljes szöveg Pdf-ben olvasható »
Rosti Magdolna. Az ősi küldött I.
Tormay Cécile regénye – Genius-kiadás
Nyugat, 1934.5.
Tormay Cecile új könyve egy trilógia első része: emberien szomorú kis regény, melynek befejezettsége igazolja külön kötetben s külön «A csallóközi hattyú» címmel való megjelenését. De a regényben mindvégig érezhető valami feszültség, mely meg nem oldódik benne s folytatást sejtet; vége felé pedig fellobban egy lélektani akkord, mely messzebb kicsengést ígér:
A regény puszta meséje: Egy szerelmes fiú jön hazafelé, külföldre küldték volt, mikor imádottja férjhez ment máshoz. Három évig volt el, feledni nem tudta; amint hazaér, megtalálják egymást. Ugyanekkor jön a férj halálának első híre is, de a fiatalasszony nem enged a szerelem csábításának s el sem akar menni kedvesével a járvány pusztította városból, míg csak ez a hír be nem bizonyosodik. Ez megtörténik, s éppen indulni akarnak együtt a fiú otthona felé, mikor a szép Kingát utoléri a ragály s meghal. A fiú, királya hívására, harcba indul, ahol, úgy bízik kétségbeesése, «férfimódon lehet meghalni.»
A teljes szöveg Pdf-ben olvasható »
Szakáts László: Tormay Cécile regénye. Az ősi küldött.
Magyar Asszony, 1934. március 1.
Tormay Cécile „Az ősi küldött” című regényének megjelenése a magyar nemzeti irodalom évtizedek óta várt és beteljesült legnagyobb eseménye, igazi ünnepe. Jelentősége túlnő a nemzeti kereteken; hisszük és valljuk, hogy a keresztény középkor e megrendítően mély, művészi szépségeiben és erkölcsi-történelmi igazságaiban egyaránt hatalmas éposza új és múlhatatlan értékkel gazdagítja az egész emberi műveltség kincsesházát is.
Tormay Cécile a francia Paul Claudel és a norvég Sigrid Undsed mellett a középkor lelkének legalaposabb ismerője s e középkori lélek legköltőibb, legmagasabb rendű megszólaltatója.
Mik azok a különös tulajdonságok és érdemek, amelyek új művét nemcsak az átlag, de még a jó, sőt legjava regénytermés fölé is messze magasan kiemelik?
A teljes szöveg Pdf-ben olvasható »
Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története a XX. században.
Budapest, 1937.
Tormay Cécile az egyedüli a század elején fellépett írók között, akik a társadalom felső rétegéből igazi hivatottsággal jött, és figyelemre méltó új arcvonással gyarapította az irodalom képét.
Amíg a háború után bele nem sodródott a politikai mozgalmakba, nem tartozott mint író sem párthoz, sem csoporthoz, nem irodalmi alakulaton vagy folyóiraton át lépett az irodalomba, hanem mindentől függetlenül, csak önmagára támaszkodva. A társadalmi körben, amelybe beleszületett, életformáival benne maradt, de az irodalomban nagyjából függetlenítette magát tőle, nem társadalmi szempontok vagy jelenségek érdekelték, lélektani kérdésekre irányította figyelmét.
A teljes szöveg Pdf-ben olvasható »
